Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nílusi vízíló!(Hippopotamus amphibius)

 

 

 
 

Rendszertani hely: osztály: emlősök

Leírás: Nagytestű, mintegy 3,5 m hosszú és átlagosan 3200 kg testtömegű állat. A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Londoni Állatkertben élt, tömege 4800 kg volt. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg és erős szőrszálakat találunk a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 25-30 cm hosszúra is megnőhetnek.

Elterjedés, élőhely: Afrika tavaiban, nagyobb, gyenge sodrú folyamaiban, illetőleg azok partvidékén él. Bár "nílusi víziló"-nak nevezzük, a Nílusból már régen kipusztult.

Életmód, táplálkozás: A nappalt jobbára a vízben, s általában pihenéssel töltik. Az éjszakai órákban viszont kimerészkednek a partra, hogy felkutassák táplálékukat. Főként fűféléket és lágy szárú vízinövényeket fogyasztanak, de egyes vidékeken megdézsmálják az ültetvényeket is. Bár jobbára növényeket esznek, az újabb vizsgálatok szerint néha állati eredetű táplálékot is fogyasztanak.

Szaporodás, egyedfejlődés: A nőstények átlagosan 233 napig vemhesek. Az utódok a vízben jönnek világra, torpedószerűen kilökődve anyjuk testéből. Az utódok száma általában csak egy, de néhány állatkertben, például az USA-beli St. Louis állatkertjében megfigyeltek már ikerellést is. A borjak 6-9 hónapos korukig szopnak, s általában ezt is a víz alatt teszik. A Budapesti Állatkertben azonban megfigyeltek már olyan esetet is, amikor a borjú a parton szopott.

Érdekességek: A nílusi víziló teste messzemenően alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Szeme és orrnyílásai a fej tetejére tolódtak, így nem kell kiemelni fejét a vízből, ha levegőt akar venni, vagy körül akar nézni. Ormótlan nagy teste is a vízi életmóddal van kapcsolatban, ugyanis a nagy tömeghez kellően nagy térfogat, vízkiszorítás is szükséges annak érdekében, hogy az állat fajsúlya a vízbe merülve ne legyen túlságosan nagy. Ormótlan teste miatt első látásra lomhának tűnhet, valójában azonban még a szárazföldön is igen gyors mozgásra képes, ha erre szükség van. Neve ellenére nem a lovakkal, hanem a sertésfélékkel van közelebbi rokonságban. Erre utal a vízilóbikák jellegzetes, röfögésre emlékeztető hangja is.

A Budapesti Állatkertben 1893 óta folyamatosan, megszakítás nélkül láthatók nílusi vízilovak. A legendás "Jónás", a kert első vízilova 1893-tól 1917-ig élt Budapesten. Ugyancsak legendás állat volt "Arany" nevű vízilótehenünk, aki 14 utódnak adott életet. Egyik lánya, "Kincsem" életének mind a 45 esztendejét Budapesten töltötte, s szintén igen termékenynek bizonyult. 11 borja közül a "Viktória" ("Zajra") névre keresztelt állat később nemzetközi hírű lett, ugyanis egyéves korában a Prágai Állatkertbe került, ahol 43 és fél hónapos korában hozta világra első borját, s ez a legrövidebb ivaréretté válási idő, amit vízilónál valaha is megfigyeltek.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.